A segítő szakmákban dolgozók (gyógypedagógusok, szociális munkások, gyermekgondozók, nevelők, stb.) a klienseikkel végzett munkájuk során maguk is folyamatosan terhelődnek, saját személyiségük fokozatosan elhasználódik, s ennek következményeként személyes életükben is jelentkezhetnek nehézségek, konfliktusok, melyeket egyre kevésbé tudnak kezelni. A rendszeres pszichikus terheléssel is együtt járó segítő munka egyre gyakrabban vezethet a tehetetlenség érzésén keresztül a kiégésig (burn out), ami már visszafordíthatatlan folyamatokat is indukálhat a személyiségen belül.