stressz

Mi akadályozhat meg leginkább abban, hogy kezelni tudd a stresszt?

Egy előző bejegyzésben a rezilienciáról, a stresszel szembeni ellenállóképességről, írtam, és arról, hogy milyen képességek tehetnek minket rezilienssé. Ezt szeretném folytatni azzal a gondolattal, hogy a kutatók megfigyelték, hogy a reziliencia képességünket leginkább a szégyentől való félelem rombolhatja.
Minden embernek nagyon fontos az elfogadás, az, hogy a számára fontos emberek pozitívan viszonyuljanak hozzá és az, hogy egy közösség elismert tagja lehessen. Az ember egy elfogadó közegben képes csak a fejlődésre, az elutasítás pedig megakadályozza ebben. Ezért törekszünk arra, hogy maximálisan megfeleljünk a felénk támasztott elvárásoknak, a hiányosságainkat pedig megpróbáljuk elrejteni, mert félünk az elutasítástól és nem akarjuk megkockáztatni, hogy kiderüljön rólunk valami negatív.
Az ítélkezés, gúnyolódás szégyenérzetet vált ki és ezt a megsemmisítő érzést mindenki jól ismeri. A szégyen elszigetel, bezár és egy negatív spirált indít be, aminek következtében pedig még jobban eltávolodunk az emberektől. Mit tehetünk ilyenkor, hogyan válhatunk ellenállóbbakká? Dr Nemes Éva rezilienciáról szóló második előadásában erről is hallhattok.

Néhány gondolat erről röviden:
Ismerd fel, hogy milyen helyzetben vagy! Ehhez legelőször tudatosságra és önismeretre van szükség. Tudnom kell, hogy hogyan látom a világot, mi határozza meg a reakcióimat, ahhoz, hogy ezen változtatni tudjak. El kell tudnom távolodni egy helyzettől ahhoz, hogy másképp tudjak ránézni. Ez pedig csak akkor fog sikerülni, ha nem a szégyenre, a megsemmisülésre figyelünk egy ilyen helyzetben, hanem arra, hogy hogyan működünk, mi mozgat bennünket.
Válts szemléletet! Át kell valamilyen módon keretezni a bennünk lejátszódó negatív képeket. Meg kell tanulnunk másképp ránézni a helyzetünkre. A nehézségben nem a bukást, hanem a lehetőséget látni, nem kudarcként megélni, hanem reálisan megítélni a helyzetünket. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor másképp fogunk ugyanabban a helyzetben viselkedni, hiszen nem ugyanazok az érzelmek és gondolatok határozzák már meg a cselekvésünket.
Lépj ki a hallgatásból és az elszigeteltségből! Oszd meg, mondd el és kérj segítséget mástól, ha számodra elviselhetetlen helyzetben vagy. Ez védelmet és megkönnyebbülést fog jelenteni a számodra, ráadásul a szemléletváltásban is segít. A szupervízióról már sokat írtam, itt, a perspektívaváltásban ez egy kiváló eszköz lehet a számodra.